egy újabb dolgot árulok el magamról: sosem tudtam futni. nekem valahogy sosem ment jól a futás; már általános iskolában is - ha hosszabb futás volt - vagy szúrt az oldalam, vagy a lábamszára kezdett fájni.
de 3 évvel ezelőtt nagyon beleszerettem egy futócipőbe, amit nem bírtam otthagyni a boltban, ráadásul valahogy mindig is úgy éreztem, hogy jó dolog lehet a futás. most jutottam el odáig, hogy szükségét érzem a mozgásnak. azonban sokat gondolkoztam, hogy az egyéves gyerek mellett vajon hogyan tudnám a napirendembe beilleszteni a mozgást, és rájöttem, reggel kell lemennem, amikor a családom még alszik. ígyhát belevágtam egy 18 alkalomból álló tanulási folyamatba, aminek a végén - ha minden igaz - akkor 5 km-t leszek képes lefutni.
a meaningful-lal a fent leírt 18 alkalmas edzés 4. alkalmán készült fotót foglaltam oldalba.
számomra ez most egy nagyonszeretemoldal.
1 megjegyzés:
Hajrá Zita, baby steps :) Én szimplán csak nem szeretek futni, pedig mindig jól ment. Engem állandóan versenyekre küldtek, és hogy utáltam :D
A sorozat végén mindenképpen készíts egy oldalt az elért sikerekről!!!
Megjegyzés küldése